Minimalizmus -

Minden, ami igazán fontos

A kevesebb több – Minimalizmus kezdőknek

Manapság kezd divatossá válni a minimalizmus fogalma, amely körül azonban rengeteg népszerű tévhit is kering – mint szárnypróbálgató minimalisták, ezeket kíséreljük meg most eloszlatni.

 

De mégis mi fán terem ez?

 

Először is indítsunk egy nagyon banális kérdéssel: mi a fene az a minimalizmus? Kezdő gondolatébresztésnek hadd álljon itt a mozgalom eredeti kitalálóinak megfogalmazása:

 

“A minimalizmus egy eszköz, amely segíthet szabadon élned. Félelemtől szabadon. Aggódástól szabadon. Túlterheléstől szabadon. Bűntudattól szabadon. Depressziótól szabadon. A fogyasztói társadalom csapdáitól szabadon, amikre az életünket építettük. Igazán szabadon.” (Joshua Becker & Ryan Nicodemus)

 

A közkeletű téveszmékkel ellentétben a minimalizmus nem valami aszkéta életmód, amit magunkra kényszerítünk. Nem arról van szó, hogy nem birtokolhatunk semmit, vagy nem vásárolhatunk. Arról van szó, hogy amikor mégis így teszünk, azt tudatosan, átgondoltan és megfontoltan tesszük, és nem azért, mert ez a könnyebb és kézenfekvőbb megoldás. Nem azt jelenti, hogy nem vehetünk házat, autót, vagy új ruhát a gyereknek – azt jelenti, hogy megszabadulunk attól, ami a számunkra nem bír igazi, lényeges tartalommal, hogy csak az maradhasson az életünkben, ami igen. Mit eredményez ez? Azt, hogy több időnk, energánk, figyelmünk, és pénzünk jut arra, ami ténylegesen, nekünk valóban fontos. Kevesebb zaj lesz a fejünkben, és nyugodtabban élhetünk.

 

Egy mondatban összefoglalva: megszabadulni a túlzásoktól, és a fontos dolgokra fordítani az energiát. Mérték. Fókusz. Letisztultság. Mindezt jelenti a minimalizmus. És ez független attól, van-e autónk, vagy nincs. Van-e házunk, vagy nincs. Van-e családunk, vagy nincs. A mozgalom legjelesebb képviselői között megtalálható a 6 gyerekes apuka éppúgy, mint a karrierjét szerető, családos ház- és autótulajdonos, vagy a szabadúszó író, akinek nincs sem saját autója, sem pedig lakása.

 

Hogyan kezdődött? Kis minimalista történelem

 

Joshua Fields élete maga volt az amerikai álom. 30 éves korára a vállalati világ csúcsára jutott: elérte a sokak által csak vágyott “hatszámjegyű fizetést” (Amerikában ennek még a legalsó határa, a 100 000 dollár is nagyjából 26 millió forintnak megfelelő összeget jelent), hatalmas és gyönyörű házban lakott, a garázs tele sportkocsikkal – egyszóval mindene megvolt, amiről általában álmodnak az emberek. Aztán tönkrement a házassága, és meghalt az édesanyja – ugyanabban a hónapban. Amikor Joshua lomtalanítani kezdte édesanyja házát, a veszteségén kívül szembesülnie kellett valami mással is: egy egész élet felhalmozott tárgyaival. Joshua édesanyja igazi gyűjtögető volt ugyanis, sok más emberrel együtt. Mindezeknek az élményeknek a hatására Joshuában megváltozott valami: végre elismerte saját magának, hogy boldogtalan. Hogy túlterheltnek, stresszesnek, kimerültnek, és végtelenül boldogtalannak érzi magát. A pénz és a fogyasztás hajszolása közben éppen az igazán fontos dolgokat veszítette el. Romokban volt az egészsége, az emberi kapcsolatai, és szenvtelenül, bármiféle lelkesedés nélkül élte az életét. Radikális változásra volt szüksége. Ekkor talált rá a minimalizmus, és hirtelen minden értelmet nyert. Apránként átrendezte az életét az új prioritásai szerint, és teljesen új emberré vált: egy teljes, egészséges, boldog emberré. Hogy hogyan tette mindezt, az már történelem, és bővebben elolvasható a könyvében, amit legjobb barátjával, Ryan Nicodemusszal közösen írt a témáról (megtalálható itt). Sőt, 2016-ban filmet is forgattak “Minimalizmus: Minden, ami igazán fontos” címmel (magyarul jelenleg még nem elérhető, azonban eredeti angol nyelven számos helyen igen, pl. a saját oldalukon, vagy a Netflixen).

 

 

Miért kéne, hogy mindez érdekeljen engem?

 

Tapasztaltad már ezek közül bármelyiket?

 

– mindig ugyanazt a szekrényt / fiókot / polcot pakolod, rendszerezed, egyszerűsíted – újra, meg újra, meg újra, minden évben / hónapban / héten

 

– tele van a szekrényed használatlan ruhákkal, amiknek egy része már nem is jó rád, és nem is valószínű, hogy valaha az lesz, miközben számtalan más darabról pedig egész egyszerűen megfeledkezel

 

– sosem találod meg azt a papírt, amire éppen szükséged van

 

– soha nem találod meg elsőre a zseblámpát / gumimatracot / hűtőtáskát (bármely egyéb tárgy tetszőlegesen behelyettesíthető)

 

– mindig ugyanazokon a felületeken kezdenek felhalmozódni a cuccok

 

– a konyhád tele van sosem használt eszközökkel, és rég lejárt élelmiszerekkel

 

– a fürdőszobád tartalék szappanokkal / fogkrémekkel / bármi mással, és / vagy lejárt kozmetikumokkal

 

– a könyvespolcod éve óta el nem olvasott könyvekkel

 

– előfordult már, hogy vásároltál valamit, majd otthon kiderült, hogy több is van belőle raktáron

 

Képtalálat a következőre: „lot of stuff”

 

Ha fentiek bármelyike igaz rád, sőt, mindezek miatt esetleg már érezted magad stresszesnek és túlterheltnek is, akkor neked is segíthet a minimalizmus. Mert mi történik, amikor túlzásba visszük a fogyasztást, vagyis teletömjük az életünket felesleges tárgyakkal? Noha soha nem gondolná az ember, ezek a tárgyak rengeteg mindent vesznek el tőlünk. Hogy mit is pontosan?

 

– helyet, hiszen tárolnunk kell őket valahol

 

– időt, amit a rendszerezésükre, pakolásukra, köztük való kotorászásra, keresgélésre fordítunk

 

– pénzt, amit a karbantartásukra, fenntartásukra fordítunk

 

– és végül, de nem utolsó sorban energiát – ez a legkevésbé kézenfekvő, de az irányzat képviselői azt állítják (és mi, akik gyakorlatban is tesztelik a minimalizmust, meg tudjuk erősíteni), hogy a felhalmozott cuccok, még ha nem is látjuk őket, “zajt” képeznek az elménkben, hiszen tudni ettől még tudunk róluk, és gondolunk rájuk. Sok gyakorló minimalista megtapasztalja, milyen felszabadítóan hat, ha kiiktatjuk ezeket az “eltereléseket”. Tisztább gondolkodás, nagyobb fókusz és nyugalom a végeredmény.

 

Csak selejtezés és más semmi?

 

Tehát ennyi volna a minimalizmus? Selejtezzük le a felesleges holmikat, és meg is vagyunk? Nos, ennyire azért nem egyszerű.

 

Egyrészt: az újonnan megteremtett rendet és teret meg is kell őrizni, itt jön a munka nehezebb része. Ha ugyanis minden félévben csinálunk egy selejtezést, hogy aztán feltölthessük a felszabadult helyeket újabb tárgyakkal, az olyan, mintha nem csinálnánk semmit – hiszen ezt sokan megteszik, mégsem lesznek boldogabbak tőle.

 

Másrészt: a   “zajtalanítás” hullámokban fog érkezni, ezt biztosan állíthatjuk. Ha ugyanis nekimegyünk a lakásnak, és azonnal mindenhol minimalizálni akarjuk a “zajt”, sokkal inkább valószínű, hogy inkább stresszforrásként fogjuk megélni a selejtezést, nem pedig felszabadító élményként. Érdemesebb kisebb dózisokban csinálni inkább, aztán hagyni egy kis pihenőidőt. Szokjuk meg és élvezzük a felszabadult tereket, és a megnyugodott, kitisztult lelkünket! Érezni fogjuk, mikor jött el az ideje a következő hullámnak. Arról nem is beszélve, hogy a “zajtalanítás” addiktív folyamat, így a rossz hír az, hogy soha nem ér véget. Még akkor sem, ha már végiglomtalanítottuk az egész otthonunkat. Ha ugyanis ez megtörtént, ezután egyre és egyre többre vágyunk majd az élményből (és kevesebbre a tárgyainkból), tehát mindig számíthatunk újabb hullámokra. A jó hír viszont az, hogy ezektől egyre jobban és jobban fogjuk magunkat érezni – lelkileg könnyebbnek, és boldogabbnak.

 

Harmadrészt: ha elkezdjük a minimalizmust gyakorolni egy területen, az automatikusan – és önkényesen – terjeszkedni fog az életünkben. Egyre váratlanabb területeken fog megjelenni bennünk az igény, hogy egyszerűsítsük az életünket. A sorrend, és a változások tempója és léptéke mindenkinél más persze, mindenesetre ne lepődjünk meg nagyon, ha egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy úgy érezzük, nincs már szükségünk mondjuk mikróra, vagy TV előfizetésre (netán még készülékre sem), leiratkozunk az elektronikus hírlevelekről, letöröljük az applikációk felét a telefonunkról, tisztogatunk az ismerőseink és követéseink között. Esetleg fontosabbá válik számunkra a környezet védelme, vagy elkezdünk kevesebb ruhadarabból öltözködni, netán egyszerűbb ételeket főzni (a különböző területekről még lesz szó a későbbiek folyamán részletesebben is). Egy mondatban: le fog tisztulni, egyszerűsödni az életünk. Jól hangzik?

 

 

Minimalizmus gyerekkel? Persze!

 

Most feltehetjük magunknak a kérdést: oké, na de ha gyerekeim vannak? Nos, helytálló a feltételezés, hogy családban picit nehezebb mindezt megvalósítani, de korántsem lehetetlen! Ma már nagyon sok gyerekes család is a minimalizmust választja – külföldön egyre elterjedtebb ez a fajta életvitel, tehát nemhogy lehetséges a családi életbe integrálni, de rengeteg előnye is van, családosként is az élet sok aspektusát megkönnyíti ugyanis. Az így élő családok többsége arról számol be, hogy kifejezetten jó hatással van a gyermekekre is ez a fajta életmód.

 

Nem szuperhősök ők, csak elszánt, és kitartó emberek – ha ők megcsinálták, bárki utánuk tudja csinálni. Csak egy lépést kell megtenni. Aztán még egyet. És még egyet. Mindig csak akkora távolságot, amit éppen látunk. Hogy 20 méterrel mi van előttünk, az most nem számít. Csak kezdjük el. Valahol. Bárhol. De hogy pontosan hogyan is lehet elkezdeni, arról később még lesz szó.

 

Addig is, most, hogy közelednek az ünnepek, és (ideális esetben) lelassulunk kicsit, talán pont itt van a megfelelő alkalom magunkba mélyedni egy kicsit, és átgondolni, meglátni, hogy a számunkra mi az, ami igazán fontos. Ha pedig ez megvan, nemsokára itt van a következő év – egy új kezdet, hogy elkezdhessünk változásokat megvalósítani, és helyet teremteni a fontos dolgoknak.

 

Mindenkinek kellemes önvizsgálatot, és megnyugvást kívánunk ebben a szép időszakban!

 

Szeretettel:

Az Apró Léptek Csapata

 

CSAPAT

Apró Léptek

A pénzügyi tudatosságnak kiemelkedő szerepe van gyermekeinkre nézve, hiszen jövőjük szabadsága, szakmai lehetőségeik függnek tőle. Ezért hoztuk létre az Apró Lépteket, amelynek legfőbb célja a szülők teljeskörű tájékoztatása és szakmai támogatása a témában, valamint egy tudatosan gondolkodó szülői közösség kiépítése.

Tippek, trükkök, rendezvények